Hányféle anyagot bír el egy ház?
Amikor egy épület (otthon, társasház, középület, de még ipari épületnél is) skiccei elé ülünk, az egyik legfontosabb döntés nem az, hogy milyen burkolatokat választunk, hanem az, hogy mennyifélét.
Hányféle anyagot bír el egy ház?
Az optimális anyaghasználat művészete.
Az anyagok száma nem csak ízlés dolga – sokkal inkább a méret, az elhelyezkedése és a funkció határozza meg, és persze nem utolsó sorban te kedves megrendelő. De hol van a határ a karakteres dizájn és a kaotikus zagyvaság között?
A "Kevesebb több" szabály – és miért hágjuk át tudatosan.
Az építészetben évtizedek óta alapvetés a less is more elve, aminek megvan a gyakorlati oka. A túl sokféle anyagváltás nemcsak vizuális kavalkádot, vizuális zajt eredményez, hanem a kivitelezést is megbonyolítja:
- Bonyolultabb csomópontok: Minden egyes anyagválasztó vonal egy újabb dilatáció, egy eltérő vastagságú rétegrend, egy egyedi bádogozás vagy profil.
- Emelkedő költségek: A bonyolultabb részletek több hibalehetőséget, hosszabb kivitelezési időt és drágább szakipari munkát jelentő részleteket igényelnek.
- Szaktudás hiánya: A megrendelő igénye lehet az, hogy barokk stílusban készüljön el otthona, de a megfelelő szaktudással rendelkező szakemberek száma kevés, így eljutunk oda, hogy ez is megemeli a költségeket. Azt, mint építész teszem hozzá, hogy szerintem a 21. században a kor technikai színvonalán kellene építkeznünk, ahogy ezt tették a barokk korában is.
A steril letisztultságtól a dekoratív karakterig
Ha a mérleg másik oldalára billenünk, és túl kevés anyagot használunk, a házból kiszorul a játékosság.
A korábbi évek túlzottan letisztult, szinte steril világa után ma már határozott igény mutatkozik a dekoratívabb, élhetőbb és melegebb megjelenésre. A csupasz vakolat önmagában ritkán adja meg azt a karaktert, amit egy otthontól elvárunk.
Hogyan találjuk meg az optimális anyaghasználatot?
A cél nem az anyagok halmozása, de nem is a végletes önmegtartóztatás, hanem az optimális egyensúly megtalálása.
Ezt a tervezőasztalon három lépésben lőjük be.
Az épület léptékének és környezetének elemzése:
Egy kisebb alapterületű, tömbszerű háznál már kétféle homlokzati anyag (a valóságban a kétféle anyag soha nem lesz kettő, mert például van tető, vannak nyílászárók, korlátok, stb.) is bőven elég, míg egy nagyobb, tagolt épületnél a különböző tömegeket különféle anyagokkal választhatjuk el egymástól.
Funkcionális zónázás:
Az anyagváltásnak mindig legyen funkciója, vagy struktúrája. A lábazat, a bejárati zóna, az épületen belüli lépcső kiemelése vagy a teraszbeugró burkolatváltása nem öncélú dísz, hanem a ház belső életének külső leképezése.
Fő- és kiegészítő anyagok aránya: Válasszunk egy domináns felületet (pl. látszóbeton vagy vakolat), és ahhoz rendeljünk maximum 1-2 kiegészítő textúrát (pl. korcolt fémlemez és fa/kő elemek), amelyek ellensúlyozzák a fő tömeget.
A jó építészet nem attól lesz jó, hogy mindent megmutatunk, amit a katalógusban találunk, hanem attól, hogy a kiválasztott néhány anyag pontosan ott és úgy találkozik, ahogy az a funkcióból és a formából természetesen következik. Szerintünk.