
Az AI elveszi a tervezők munkáját?
Egyre gyakrabban találkozunk azzal a kérdéssel, hogy vajon a mesterséges intelligencia elveszi-e a tervezők, építészek munkáját. És valljuk be, nem teljesen alaptalan a félelem. Ma már néhány jól megfogalmazott mondattal olyan látványterveket készíthetünk, amelyek néhány évvel ezelőtt még komoly szakmai és technikai felkészültséget igényeltek.
Az AI elveszi a tervezők munkáját?
Alaprajzi ötleteket generálhatunk (a mellékelt képen mondjuk az AI jó ötletnek gondolta a garázsból a házba érkezés a zuhanyzón keresztül megoldani), különböző építészeti stílusokat próbálhatunk ki, homlokzatokat alakíthatunk át, és pillanatok alatt egészen új koncepciókat hozhatunk létre.Ráadásul az AI fejlődése nem áll meg a látványterveknél. Egyre több olyan feladatban segít, amely korábban a tervezői munka jelentős részét tette ki. Hangsúlyozom, segít!
Akkor mégis mi szükség van építészre? Egy látvány, egy alaprajzi koncepció elkészítése még nem tervezés! Képzeljük el, hogy valaki szeretne építeni egy családi házat. Elmondja az AI-nak, hogy mekkora telken, milyen helyiségekkel, milyen stílusban képzeli el az otthonát. Az AI pedig néhány pillanat alatt készít egy látványos épületet, akár alaprajzi ötletekkel együtt. Remek! De nézzük, mi történik ezután!Ki ellenőrzi, hogy az elképzelés megfelel-e a helyi építési előírásoknak?Ki vizsgálja meg a telek adottságait, a tájolást, a terepviszonyokat, a környező épületeket?Ki gondolja végig, hogy a megálmodott terek valóban jól működnek-e a mindennapokban?Ki egyeztet a megrendelővel, amikor kiderül, hogy az eredeti elképzelés nem fér bele a költségkeretbe?Ki egyeztet a hatóságokkal? Ki hangolja össze a statikai, épületgépészeti és elektromos megoldásokat?És végül: ki vállal felelősséget az elkészült tervért?Az AI, pontosabban AI-t készítő cég? Na, az biztos nem!
Legalábbis jelenleg az AI nem helyettesíti azt a szakembert, aki a tervezési folyamatot szakmailag irányítja, döntéseket hoz, egyeztet és vállalja a rá háruló felelősséget is.A jó tervező nem csak válaszol, hanem kérdez is, és talán ez az egyik legfontosabb különbség. Egy ügyfél általában egy elképzeléssel érkezik. Tudja, hogy hány szobát szeretne, milyen stílus tetszik neki, mekkora területben gondolkodik. De vajon biztosan tudja, mire van valójában szüksége?Egy jó tervező nem egyszerűen teljesíti a megrendelő kívánságait, kérdez, elemez, összefüggéseket keres, és sokszor olyan szempontokra hívja fel a figyelmet, amelyek az ügyfél számára korábban nem voltak egyértelműek.Lehet, hogy a nappali elhelyezése nem szerencsés, lehet, hogy a kívánt helyiségkapcsolatok nem működnek jól, vagy éppen egy elsőre kevésbé látványos megoldás eredményez hosszú távon sokkal jobb épületet.

De azért ne becsüljük le az AI-t!
Nem szeretnék úgy tenni, mintha az AI nem jelentene valódi változást a szakmánkban. Hát, hogyne jelentene! Már most is képes feladatokat felgyorsítani, olyanokat, amelyek korábban rengeteg időt vettek igénybe. Segíthet az ötletelésben, a koncepcióalkotásban, a látványtervezésben, a szöveges dokumentáció elkészítésében, az információk rendszerezésében. De ezeket ellenőrizni is kell? Az AI fogja? Vagy a megrendelő, aki nem is ért hozzá... mert persze mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá.
Egy-egy alternatíva bemutatása, egy hangulati irány kipróbálása vagy egy vizuális elképzelés megjelenítése ma már lényegesen gyorsabb lehet, de ez nem feltétlenül a tervezői munka leértékelődését jelenti. Éppen ellenkezőleg!Ha kevesebb időt kell fordítani bizonyos rutinfeladatokra, több idő maradhat arra, ami igazán fontos: az ügyfél igényeinek megértésére, a szakmai döntésekre és a tervek minőségére.
Ehhez a tervezőknek is változniuk kell. Meg kell tanulniuk használni az új eszközöket, és fel kell ismerniük, hogy mely feladatokat érdemes átadni a technológiának, és melyek azok, amelyek továbbra is emberi szakértelmet igényelnek.
Amin szerintem érdemes lenne mindannyiunknak, legfőképp a döntéshozóknak elgondolkodnia, az az, hogy mi történik akkor, ha az AI nemcsak az építészek, hanem rengeteg más szakma munkáját is átveszi? Ha egy vállalat kevesebb emberrel, gyorsabban és olcsóbban tud működni, annak első ránézésre a vezetőség örülhet. Nő a hatékonyság, csökkennek a költségek, javulhat a versenyképesség. A cég tulajdonosai és a részvényesek akár jelentős többletbevételhez is juthatnak.
De mi történik azokkal, akiknek megszűnik a munkájuk?Hiszen a gazdaság egy meglehetősen egyszerű összefüggésre épül: amit az ember megkeres az egyik vállalatnál, azt valahol egy másik cégnél költi el.A munkavállaló fizetést kap, amiből lakást vásárol, házat épít, autót vesz, étterembe jár, szolgáltatásokat vesz igénybe. Ezzel más vállalkozásoknak, más embereknek biztosít bevételt, akik aztán megint máshol költik el a pénzüket. Körforgás...
És ha egyre többen veszítik el a munkájukat, és nem jutnak megfelelő jövedelemhez, akkor ki fogja megvenni azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyeket az egyre hatékonyabban működő vállalatok előállítanak?Ki építtet majd házat? Ki vásárol új autót? Ki vásárol kenyeret? Ki vesz igénybe tervezői szolgáltatást, ha nincs miből?
Persze, a történelem során már számtalanszor történt hasonló átalakulás.Például mikor elterjedt az elektromos közvilágítás, a lámpagyújtogatók munkájára többé nem volt szükség. A gépesítés számos kézi munkát tett feleslegessé, az automatizálás pedig teljes iparágakat alakított át. Közben új szakmák, új vállalkozások és új lehetőségek születtek.
A technológiai fejlődés tehát mindig megszüntetett bizonyos munkákat, miközben másokat teremtett.
Csakhogy, szerintem most van két lényeges különbség: a változás tempója és az, hogy nem egy konkrét területet érint ez a változás. A korábbi ipari és technológiai átalakulások jellemzően hosszabb idő alatt mentek végbe. Volt idő alkalmazkodni, átalakítani az oktatást és a gazdaságot.Az AI fejlődése viszont egészen más tempót diktál, ráadásul egyetlen technológia egyszerre számos, egymástól teljesen különböző szakmában képes kiváltani, átalakítani feladatokat. És miközben az egyik területen még csak most kezdjük megérteni a változásokat, a másikon már a következő lépcsőfoknál tartunk.Vajon lesz időnk alkalmazkodni?Lesz időnk új szakmákat tanulni, új munkalehetőségeket teremteni, és kialakítani egy olyan gazdasági rendszert, amelyben az AI által termelt értékből azok is részesülnek, akiknek a munkáját részben vagy egészben kiváltotta?Én építész vagyok, nem Nostradamus, így a válaszom az, hogy nem tudom. De szerintem ez már nem kizárólag a tervezők, vagy az egyes szakmák problémája. Ez egy társadalmi és gazdasági kérdés, amellyel előbb-utóbb mindannyiunknak szembe kell néznünk.
Talán ez az a kérdés, amit nem lenne szabad addig halogatnunk, amíg már nem lesz időnk választ
találni rá.

